A LÓ

A házilovat 4000 évvel ezelőtt a vadlovakból nemesítették ki. Az európai fajták ősei a belső-ázsiai vadló és az Európa füves pusztáin valaha élt tarpán volt. A vadlovak az összefüggő, száraz, füves pusztákon csapatokban élnek. Testfelépítésük a legelészéshez és a gyors futáshoz alkalmazkodott. Veszély esetén 50km/óra sebességgel képesek vágtázni. Szorult helyzetekben hátsó lábaikkal rúgnak. Az amerikai füves pusztákon élő "vadlovak" a musztángok, melyek elszabadult házilovak visszavadult utódai. Régen befogták őket, s így lettek a marhahajcsárok (a cowboyok) és az indiánok kedvelt állatai. Mára a vadlovakból 2000 lófajtát nemesítettek ki.

A háziló is gerinces emlősállat. Növényevő, a szénát, füvet mozgékony alsó és felső ajkával összefogja, és metszőfogaival leharapja. Redős zápfogait - a szarvasmarhához hasonlóan - őrlésre használja. Erős, széles felületű zápfogaival a gabonafélék kemény magjait (zab, kukorica) is képes szétmorzsolni. A lovak nem kérődzők, egyszerű gyomruk van. A durva, rostos növényi táplálék emésztése a vakbélben és a vastagbélben történik. 

Hosszú, vékony lábain csak egy-egy ujj van. Az ujjait pata veszi körül, páratlan ujjú patás állat.

Szőrzete rövid, testhez simuló, fajtájától függően lehet fekete, barna, szürke, fehér színű, de vannak tarkák is. A nyaki részen hosszú sörény nő. A legkisebb fajták mindössze 70cm magasak, a legnagyobbak közel kétméteresek, 400kg tömegűek. 35-40 évig élnek.

Az anyaállat, a kanca 11 hónapos vemhesség után egy csikót hoz a világra. A kiscsikók néhány óra múlva már lábra állnak és követik anyjukat. Négy-hat hónapos korukig szopnak. A hím állatot csődörnek hívják.